A konferencia hivatalos megnyitója:
Az algoritmusok kora alapjaiban írja át a szuverenitás hagyományos értelmezését. A központi kérdés ma már nem pusztán a technológiai fejlődés üteme, hanem az egyéni és rendszerszintű autonómia megőrzése. Hogyan tarthatjuk meg a kontrollt egy olyan világban, ahol a mesterséges intelligencia képes előre jelezni, befolyásolni, sőt akár helyettesíteni az emberi döntéshozatalt? Különösen úgy, hogy hazai szinten sem a szoftveres algoritmusok, sem a mögöttük álló hardveres infrastruktúra felett nincs közvetlen irányításunk… egyelőre?
Az idei Infoparlamenten azt vizsgáljuk, hogyan építhető ki a szuverenitás kettős védelmi vonala:
A reziliencia ebben a megközelítésben már nem kényszerű alkalmazkodást, hanem a technológiai kitettség tudatos kezelését és a szuverén döntési képesség megtartását jelenti.


A technológia egyszerre ígér védelmet és okoz kitettséget. Hol húzódik a határ a digitális jólét és az algoritmusok által formált kényszeres viselkedés között? Milyen felelősségünk van abban, hogy a következő generációk ne csak használói, hanem tudatos alakítói legyenek a digitális térnek?


A digitális élmény ára ritkán látható azonnal.
Az adatvezérelt működés kényelmet és versenyelőnyt teremt, miközben egyre nagyobb teret nyit a megfigyelésnek, a kiberkockázatoknak és a növekvő energiaigénynek.
Meddig tekinthető a technológia segítségnek és mikortól válik függőséggé? A kérdés nem az, hogy lemondunk-e a kényelemről, hanem az, hogy milyen áron tartjuk fenn.

Hogyan befolyásolja az algoritmus alapú világ a hátrányos helyzetű közösségek esélyeit? A panel azt vizsgálja, hogy a puszta technológiai eszközpark (tabletek, 5G) elegendő-e a valódi társadalmi mobilitáshoz, vagy a rendszerszintű kompetenciafejlesztés hiánya továbbra is konzerválja a digitális szakadékot a mélyszegénység és a modern oktatás határmezsgyéjén.

A 2026-os választások különösen izgalmas küzdelme volt a szélsőségesen eltérő előrejelzéseket publikáló közvélemény-kutatók csatája. Az eredmény ismert, de mik a tanulságok? Mennyire konzervatív iparág a véleménykutatás? Mennyit változtak a módszerek a kezdetek óta? Személyesen, telefonon vagy mesterséges intelligenciával érdemes kérdezni? Milyen változásokat hozhat még a digitalizáció?


Hogyan maradhatunk saját döntéseink gazdái egy olyan világban, ahol az algoritmusok már az igényeinket is előttünk jelzik? A konferencia záró szekciójában a kognitív kontroll, a kritikai szemlélet és a jövőálló oktatási stratégiák mentén keressük a választ arra, hogyan építhető fel a tudatos, autonóm egyéni digitális reziliencia.

szociológus, ügyvezető igazgató
Vélemény- és társadalomkutatás tegnap és holnap, a személyestől a mesterségesig
15:15
–
16:15

szerkesztő, műsorvezető
A kódolt kiszolgáltatottság korában
10:00
–
11:00

hiperoptimista jövőkutató, transzhumanista
Digitális pajzs vagy algoritmus-függőség
11:00
–
12:00

jövőkutató
Biztonság és innováció egyensúlya: a digitális jólét ára
13:00
–
14:00

tanuláskutató
Algoritmus vagy akaraterő? Egyéni reziliencia vagy rendszerszintű kompetencia
14:00
–
15:00

elnök
A kódolt kiszolgáltatottság korában
10:00
–
11:00

egyetemi docens, szociológus, politológus
Vélemény- és társadalomkutatás tegnap és holnap, a személyestől a mesterségesig
15:15
–
16:15

Magyarország egyik legismertebb orvosa, toxikológus, oxyológus, mentőorvos és címzetes egyetemi docens
Digitális pajzs vagy algoritmus-függőség
11:00
–
12:00
A legfontosabb kérdés már nem a technológiai fejlődés üteme, hanem hogy milyen döntések mentén épülnek be ezek a rendszerek a mindennapi működésünkbe. Melyek azok a döntések, amelyek erősítik a digitális önrendelkezést vagy észrevétlenül függőséget okoznak.
A biztonságunk, az oktatásunk, a szabadságunk és a versenyképességünk határait éppen ezen a tengelyen rajzoljuk újra.
Az Infoparlamenten ezeknek a döntési helyzeteknek a hátterét tesszük láthatóvá.
Kiemelt témáink mögött ugyanaz a felismerés áll: a reziliencia nem kényszerű alkalmazkodás, hanem egy tudatos stratégiai irányválasztás.
A technológia egyszerre ígér védelmet és kitettséget.
Miközben egyre kifinomultabb rendszerekkel próbáljuk biztosítani a felhasználók biztonságát, egyre nehezebb megkülönböztetni a védelem és a függőség határát.
Hol húzódik a határ a digitális pajzs és az algoritmusok által formált viselkedés között?
Milyen felelősségünk van abban, hogy a következő generációk ne csak használói, hanem tudatos alakítói legyenek ennek a térnek?
A digitális élmény ára ritkán látható azonnal.
Az adatvezérelt működés kényelmet és versenyelőnyt teremt, miközben egyre nagyobb teret nyit a megfigyelésnek, a kiberkockázatoknak és a növekvő energiaigénynek.
Meddig tekinthető a technológia segítségnek és mikortól válik függőséggé?
Lemondunk-e a kényelemről, vagy fenntartjuk ezt mindenáron?
A technológiai hozzáférés önmagában nem garantál társadalmi felzárkózást.
A digitális eszközök és infrastruktúra csak akkor válnak valódi kitörési ponttá, ha mögöttük ott van a megfelelő környezet, motiváció és jövőkép.
Képes-e a technológiai transzfer esélyt teremteni ott, ahol a társadalmi és gazdasági feltételek hiányoznak?
Vagy csak újratermeli a különbségeket egy másik szinten?
A technológiai változások tempója egyre kevésbé illeszkedik a hagyományos döntéshozatali folyamatokhoz. A vezetőknek egyszerre kell reagálni az azonnali kényszerekre és hosszú távon is fenntartható irányokat kijelölni. Az egyensúly nem a tempóban, hanem a döntések mögötti tisztánlátásban dől el.
Mikor jelent valódi előnyt a gyors adaptáció?
Mikor válik kockázattá a kapkodás?